Banita ez az?

>

A tétényi malomkő

(jelenet 6 képben)

magyar népmese nyomán írta: Megyesiné Agárdi Zsuzsanna

Szereplők: Mesélő

Mátyás király

Kocsis

Csapláros

Csaplárosné

Bíró

66 éves öreg

77 éves öreg

99 éves öreg,

100 éves öreg

Dobos

A bíró fia

1. kép: Az országúton

Mesélő: Az ország dolgában fáradt a felséges Mátyás király, amikor a következő eset történt. Sűrű sötét szállt a tájra, egy árva csillag sem fénylett az égen. Az éjszaka az országúton találta a királyi fogatot. Elbóbiskolt a kocsis a bakon, csak a hat ló poroszkált csendesen, amikor hirtelen nagyot zökkent a hintó. Tétény határában az úton feküdt egy nagy malomkő. A kocsi kereke ráfutott a kőre és eltörött.

Kocsis: Adta, teremtette! Az ördög gurította ez a bánatos követ. Eltörött a kerék, ma már tovább nem mehetünk. Fejem véteti Mátyás király, sürgős az útja, még ma Budán kívánt lenni. Pedig napkelténél korábban nem indulhatunk útnak. (a kocsis költögeti az alvó királyt) Felség, ébredj, uram!

Mátyás király: (lassan ébredezve, ásítva) Mi a baj fiam?

Kocsis: Eltörött a kocsi kereke, tovább nem mehetünk, amíg ki nem javíttatjuk. Szánom-bánom, de nem tehetek róla, mondtam felségednek, nem jó éjszaka az utat járni, mert sok veszély fenyegeti az ártatlan lelkeket.

Mátyás király: Jó lesz fedél alá húzódni, magam is úgy vélem. Nem szeretnék itt éjszakázni az útfélen. Rabló, zsivány prédájává válhatunk, ha nem találunk szállást.

Kocsis: Van itt a közelben egy rongyos csárda, ahol megszállhatunk. Jártomban-keltemben sokszor betértem oda. Szegényes tanya, de jó bort tart a csapláros, meleg ételt is kaphatunk.

Mátyás király: Nem bánom, menjünk! Legalább lesz hol álomra hajtanunk a fejünket. (Elindulnak a csárda felé)

2. kép: A csárda

Kocsis: (zörget az ablakon és bekiált) Csapláros, nyiss ajtót! (csönd van, válasz nem érkezik, egyre türelmetlenebbül újra zörget) Csapláros nyiss ajtót! Hallod, ébredj, a ponciusodat! Tán a füleden alszol?!

(A csárda belsejében a földre vetett takarón mozgolódni kezd a csapláros)

Csapláros: Kit hoz az ördög ilyenkor, az óra elütötte már az éjfélt.

Csaplárosné: Apjuk, ne nyisd ki az ajtót! Becsületes lélek nem jár éjfél után az úton. Kísértetek ideje már ez. A holt lelkek háborgatják az igazakat, vagy a rabló-betyár nép portyázza a határt. Jobb, ha nem nyitunk ajtót. (kezét összetéve térdepel és imádkozik) Rabló-betyár nép portyázza a határt. Jobb ha nem nyitunk ajtót. (kezét összetéve térdepel és imádkozik)

Kocsis: Nyisd ki az ajtót, vagy rád gyújtom a házat! A magyarok királya, a felséges Hunyadi Mátyás áll az ajtód előtt. Ne várakoztasd tovább!

Csaplárosné: Még hogy Mátyás király, valami elkárhozott lélek űz csúfot belőlünk.

Mátyás király: Engedj be csapláros, mert fogytán a türelmem! Kettéaprítalak, ha rögtön ajtót nem nyitsz előttem!

Csaplárosné: Lehetne a királynak is jobb dolga, mint hogy éjszaka kiugrassza a pórnépet az ágyából.

Csapláros: Hallgass asszony! Ugorj, gyújts világot! Tégy tüzet a konyhán, melegítsd meg az árpakását! Akárki áll is odakint, igencsak dühös, ha sokáig várakoztatjuk, ránk töri az ajtót.

(Csapláros ajtót nyit, földig hajol, beengedi Mátyás királyt és a kocsisát, miközben a csaplárosné a konyhában tesz-vesz.)

Mátyás király: Jó estét atyafi, szállást kérünk éjszakára,. Hozz bort, ételt, izibe!

Csapláros: Hozom, uram.

(A király és kocsisa leülnek az asztalhoz, a csaplárosné bort, poharat tesz eléjük.)

Mátyás király: (iszik) Reggel, ahogy a nap felkel, szaladj a bíróhoz, csapláros! Felséges színem elé álljon a tétényi kupaktanács! Fejével fizet, aki távol marad.

3. kép: A bíró háza előtt.

Mesélő: Nem hunyta le a szemét sem a csapláros, sem a felesége. Lesték, hogy mikor pitymallik. Első kakasszókor szaladt a csapláros a bíró házához. Már messziről kiabálta.

Csapláros: Bíró úr! Bíró úr! Keljen fel! Hívatja Mátyás király!

Bíró: (előre jön, szemét dörzsöli) Bolond kend, mit kiabál? Mit keresne hajnalban Mátyás király a mi falunkban?

Csapláros: Az éjszaka eltörött a királyi hintó kereke. Nekihajtott a cifrakocsis egy malomkőnek, ami az úton hevert. A csárdámban töltötte az éjszakát a felséges úr. Megparancsolta erősen, hogy virradatkor álljon elé a tétényi kupaktanács.

Bíró: Ebből aligha baj nem lesz! A parancs, az parancs. Fejünket véteti Mátyás király, ha elébe nem állunk. Kisdobost! Gyere elő fiam! (dobos előjön) Járd végig a falut, és minden sarkon dobold ki, hogy a tanácsbéliek harmadik kakasszóra jelenjenek meg a csárdánál. Így kívánja Mátyás király.

Kisdobos: (dobol) Közhírré tétetik! Adatik tudtára mindenkinek, akit illet, hogy Mátyás király parancsára a tétényi tanács tagjai harmadik kakasszóra a csárda előtt sorakozzanak! Járuljanak urunk-királyunk felséges színe elé. Aki a király szavának nem engedelmeskedik, a fejével játszik.

4. kép: A csárda előtt

(Négy idős gazda jön elő a színfalak mögül levett kalappal, remegő lábakkal állnak a csárda előtt.)

Mátyás király: (kijön a csárdából, leül) Ki itt a bíró? Álljon elém!

Bíró: (halkan, remegve) Én vagyok, uram.

Mátyás király: Hallod-e te lusták és rendetlenek bírája! Ország dolgában jártam. Sietős volt az utam, napkeltére fényes Buda várába kívántam érni. De ez a nemtörődöm falu feltartóztatott. Egy napot elvesztegettem hanyagságotok miatt. Büntetésül azt parancsolom, hogy harmadnapra, mire visszaérek, azt a malomkövet nyúzzátok meg nekem, amelyik a hintóm kerekét eltörte. Hozzátok elém a tétényi határba a megnyúzott malomkövet, különben baj lesz!

(A király feláll, beül a hintóba, elhajtanak.)

5. kép: A csárdánál a tétényi kupaktanács

Bíró: Na, emberek! Elment a király, de itt maradt utána a baj. Törjétek a fejeteket, amíg van! Kinek milyen gondolata támad, mondja el!

66 éves öreg: Bíró uram, életemben nyúztam már lovat, ökröt, birkát és kecskét. De az öregapám sem hallott olyat, hogy a malomkövet megnyúzta volna valaki.

77 éves öreg: 77-szer láttam fészket rakni és elköltözni a gólyát, de malomkő megnyúzásának hírét sem hallottam.

99 éves öreg: 99 év nyomja vállam. Láttam életemben kétfejű borjút, háromlábú csirkét, és még sok Isten csodáját, de olyat, hogy valaki a malomkövet megnyúzta volna, olyat soha.

100 éves öreg: Könnyebb a lúdvércet megpatkolni, mint a malomkövet megnyúzni!

Bíró: Márpedig, ha meg nem nyúzzuk azt a követ, akkor bennünket nyúzat meg a király.

Mesélő: Két nap hiába nézték, hiába forgatták azt a gonosz malomkövet. Nagy keservesen sóhajtoztak, mi lesz velük. Akkor előállott a bíró siheder fia.

A bíró fia: Semmit se búsuljanak édesapámék! Kimegyek édesapámmal a király elébe, s engedjen majd engem beszélni!

6. kép

Mesélő: Ki is mentek Mátyás király elébe, a tétényi bíró meg a fia. A fiú nagy bátran előlépett, mikor a király hintója megállott.

Mátyás király: Na, bíró! Letelt a három nap. Itt az idő, hogy elém add a megnyúzott malomkövet!

A bíró fia: Megkövetünk király urunk! Elfelejtettél valamit. Azt pedig, hogy eleven testet nem szoktunk megnyúzni. Ha azt parancsoltad, hogy nyúzzuk meg a malomkövet, tedd meg, mint igazságos király, vétesd vérét előbb a malomkőnek!

Mátyás király: Ember vagy hékás! Megmentetted az eszeddel Tétényt! (Megveregeti a siheder vállát, a tanácsbeliek kalapjaikat a levegőbe dobálják.)

Mesélő: Amúgy se görbült volna meg egy szalmaszála se a tétényi zsúptetőknek, tudjuk mi, hogy Mátyás király csak ki akarta nevetni a kupaktanácsot.